, (ki-piszkál) ösz. áth. Folytonos vagy gyakori izgatás, döfködés, szurkálás, turkálás által valakit vagy valamit helyéből kimenni vagy kimozdulni kényszerít. Villával kipiszkálni a szalma alá bújt tolvajt. A darázsokat kipiszkálni fészkeikből. A verebeket kipiszkálni a kazal oldalából vagy az eszterje alól. V. ö. PISZKÁL.