, (ki-nyilatkoztat) ösz. áth. Ismeretlen, titkos, nem tudott dolgot kiderít, nyilvánossá tesz, köztudomásra hoz. Sokáig titkolt szándékot, tervet kinyilatkoztatni. Hitvallási, különösen keresztényi ért. oly vallási tanokat jelent és hirdet ki, melyeket a korlátolt emberi ész nem képes feltalálni, pl. hogy az Isten lényegében egy, személyében három. A keresztény embernek kötelessége hinni, amit Krisztus urunk kinyilatkoztatott, és az apostolok hirdettek.