, (ki-měnet) ösz. fn. 1) Tulajd. ért. cselekedet, melyet végrehajtunk, midőn valahonnan kimegyünk. Az orvost, ha falura viszik, minden kimenetért külön fizetni. 2) Átv. ért. valaminek vég eredménye. Elvárni a dolog kimenetét. Nehéz megjósolni a háboru kimenetét. 3) A régi magyar Passióban: kimúlás, halál. "És vígy engemet ez kimenetnek utána az boldogságnak örömében." "Hogy ez kimenetnek utána juthassak a bódogoknak dicsőségében." (Toldy F. kiadás 93, 143. lapokon).