v. ~MULIK, (ki-múlik) ösz. k. 1) Szélesb ért. mondják emberről, midőn bizonyos állapotból kimarad, kihűl, kiesik. Kimúlni a hivatalból. Mindenből. 2) Szoros ért. ezen életből kimegy, azaz meghal. Kimúlik az árnyékvilágból. Egyszer mindnyájan kimúlunk. V. ö. MÚLIK.