, (ki-kapar) ösz. áth. Kaparva kivesz, kihány valamit a földből, szemétből, polyvából stb. Kikaparni valamit körmökkel. A kutya kikaparja az eldugott csontot. A tyúk kikaparja a szemétből a gabnaszemeket. A tyúk is kikaparja (km.), azaz a tilos tett ott is kivilágosodik, ahol nem vélné az ember. Kikaparom a szemedet. V. ö. KAPAR.