, (ki-költ) ösz. áth. Madarakról mondjuk, midőn a tojásokon addig ülnek, míg ezek megpuhúlnak, s fölrepednek, s az eleven madárfiak kibúnak belőlök. A tyúk a récze tojásait is kikölti, ha alája teszik. A kakuk nem maga költi ki fiait. V. ö. KÖLT, KELT. Szélesb ért. mondják más állatok tojásairól, illetőleg ikráiról is, melyeket a nap melege fejt ki.