, (ki-hallik) ösz. k. 1) Bizonyos zárt helyen a beszéd vagy akármiféle hang oly módon szól, hogy kivül is hallani lehet. A kocsmai dorbézolók éneke kihallik az utczára. A veszekedők lármája kihallik a harmadik házig. 2) Bizonyos hang a többi közől különösen kitünik. Harsány szava száz közől is kihallik. V. ö. HALLIK.