, (ki-hörög) ösz. önh. Tárgyesetes névvel mondjuk oly haldoklóról, ki nagy erőködés s görcsös vonaglások között hörögve múlik ki. Minthogy pedig szoros ért. a sertés szokott hörögni, midőn megölik, innen megvető értelemmel bir. A gonosztevő gyilkos irtóztató káromlások után a hóhér pallosa alatt kihörögte lelkét.