, (ki-csap) ösz. áth. 1) Valakit bizonyos helyről kihajt, vagy valamely testületből elűz, s minthogy ez eredetileg veréssel, csapással járt, innen tulajd. am. megcsapva vagy csapkodva kiűz, kikerget. Kicsapni a városból a csavargókat. Kicsapták az iskolából. Kicsapni való ringyó. 2) Laptajátékban am. a laptát kiüti. Messze kicsapni a laptát.