, (ki-csěnget) ösz. áth. 1) Valakit csengetyűvel kihí. A pusztai cselédeket ebéd után kicsengetni a munkára. 2) Valakinek haldoklását, halálát, temetését csengetve hirdeti. Kicsengetni a helység halottait. 3) Némely tanodákban annyit is tesz, mint a féktelen erkölcsü tanulónak kicsapását csengetyűszóval tudatni.