, (ki-bú) ösz. önh. Búva kimegy, kisurran, kiszabadúl valahonnan vagy valamiből. Kibúni az ablakon, a kapu alatt. Kibúni az ágy alól. Átv. ért. valamely vészszel fenyegető, bajjal járó dologból suttonba kimenekszik, szép szerével vagy csalárdul kisurran. Sokról vádolták őt, de szerencsésen mindenből kibútt. V. ö. KIBÚVIK.