, (ki-ösmer) ösz. áth. Valakinek tulajdonságait, különösen kedélyét, hajlamait, jó és rosz jellemét kitanulja. A ravasz embert nehezebb kiösmerni, mint az őszintét. A német sich auskennen után magát valahol kiösmerni am. bizonyos körülményekben, és helyzetben megtudni, hányadán van, s kikkel van dolga. Másként: kiismer.