, (kin-o-zó) mn. tt. kínzó-t. 1) Aki kínoz vagy amivel kínoznak valakit vagy valamit. Rabokat kínzó börtönőrök, hóhérok. Lovakat kínzó hajóvontatók. Kínzópad. 2) Ami kínokat okoz. Kínzó szerek. Testet, lelket kínzó fogságban szenvedni. 3) Mint főnév jelent személyt, kinek természete vagy hivatása másokat kínozni, pl. a hóhérnak, midőn a felakasztandót kerékben töri.