, (török és persa nyelven kends, arabul kenz, ismét törökül khazine, khazna, hazna); fn. tt. kincs-ět, harm. szr. ~e. Régiesen kéncs. "Mert hol vagyon te kéncsed, ott vagyon te szűved is." Müncheni codex. De ,kincs is. "És Holofernesnek valamene (valamennyi) kincse volt." Góry-codex. Tájdivatosan is eléjön kéncs:
"Az én szeretőmnek nincsen
Sem szép kőháza, sem kéncse,
Elég kéncs, ha ingöm szeret,
Én megelégszöm hát vélle."
Székely népdal. (Kriza J. gyüjt.).
Ha tekintetbe veszszük, hogy minden népnél, amit kincsnek nevezünk, a legkedvesebb, legdrágább birtok, mely a kéjt, kényt leginkább csiklandozza és kielégíti: ennél fogva kétségtelen, hogy a kincs eredetileg és elemezve kéncs v. kénycs, melynek gyökeleme a kedélyre vonatkozó ke, melyből fokozatosan lett: ke-eny am. kény, végre eszközt jelentő cs képzővel kéncs, mint: lom, lomcs, loncs; rom, romcs, roncs; kam, kamcs, kancs, kancsi, kancsal; kap, kapcs; gör, görcs stb. Betü szerént tehát a kincs oly vagyont jelent, mely a kéjt, kényt leginkább kielégíti, mely a birtokvágynak legkedvezőbb, legkellőbb. Szokott ért. pénz, és más drágaságok, melyek a birtokot képviselik, s melyek a földi boldogságnak kellékei. Dárius kincse. Világ kincse. Királyi, országos kincsek. Kincseket gyűjteni, halomra rakni. Kelletlen ott a kincs ahol egészség nincs. (Km.). Szélesb ért. akármiféle birtok, mely a maga nemében jeles, drága, válogatott. A finom borokkal töltött pincze valódi kincs. Legkedvesebb kincse a könyvtár. Átv. ért. a nyájas szeretők nyelvén: kincsem, édes kincsem, drága kincsem, am. igen szeretett és féltett kedvesem; sőt a nyájas szólitást igen szerető magyar nép ezt általánosan alkalmazza akárkire, ha kedvesen akar szólani. Hová megy, kencsem? Vegyen almát, kincsem. Ide jőjön, kincsem.
"Drága kincsem, galambocskám,
Csikóbőrös kulacsocskám."
Csokonai.