, (ki-mondás) ösz. fn. 1) A gondolatnak vagy érzelemnek szóval való kiejtése. 2) Azon sajátságos hangoztatás, melylyel valamely egyén különösen, vagy bizonyos tájbeli emberek, vagy népségek ejtik ki a szavakat. Értelmes, tiszta, szapora, lassú, köbögő, akadozó kimondás. Tiszavidéki, dunántuli, palóczos kimondás. Németes, francziás kimondással ejteni a magyar szókat. V. ö. MOND, KIMOND.