, KINÁLKOZIK, (ké-n-a-al-koz-ik) k. m. kínálkoz-tam, ~tól, ~ott, par. kínálkozzál. 1) Személyről mondják, midőn ajánlkozik, hogy másnak kedveért, szolgálatára szivesen kész tenni valamit. Barátjának pénzével, segitségével kinálkozik. Uti társul, kísérőül kinálkozni valakinek. 2) Szolgálatát bizonyos föltétel alatt ajánlja. Tisztviselőül, cselédül kinálkozni. Hosszu útra bérkocsisul kinálkozni. 3) Átv. ért. mondják oly dolgokról, melyek kedves, tetszetős, az érzékeknek, és kedélynek hizelgő tulajdonságaik által mintegy ajánlkoznak. Az ízléssel készített ételek, italok kínálkoznak az étvágyas gyomornak. Ez a vidék szinte kínálkozik, hogy tovább mulassunk rajta. V. ö. KÍNÁL.