, (ki-fěcsěg) ösz. önh. és gyak. 1) Tulajd. ért. a nedv, folyadék fecsegve kiömledezik. A nyál kifecseg a szájából, midőn beszél. Rázás által a lajtból kifecseg a víz. 2) Átv. ért. tárgyesetes viszonynévvel, valamit fecsegő kis madár módjára kibeszél. Mondják emberekről, kik titkot tartani nem tudnak, s amit láttak, hallottak, kell vagy nem kell fűnek fának elmondják. Kifecsegni a házi dolgokat, viszonyokat, titkokat. Nem jó mindent kifecsegni. Használtatik visszaható névmással is. Kifecsegte magát, am. kedvére, elégségig fecsegett.