, (kín-szerü-ít) ösz. áth. Valakit kínszerü cselekedettel reávesz, hogy valamit tegyen. Vallásra kínszeríteni a bűnöst. Veréssel, csigázás által kínszeríteni valakit, hogy bűntársait megnevezze. Ezen szónak lényege a szoros értelemben vett kín és kínzás. Különbözik tőle a szélesb értelmü kényszerít, mely tulajdonkép: kényszorít, azaz, a szabad önkényt megszorítja, s olyasmit tenni sürget, mi kényünk ellen van. V. ö. KÉNYSZERÍT.