, KINÁL, (ké-n-a-al) áth. m. kínál-t. Elemzésére nézve l. KÍNA, (3). Kedveskedéskép valakinek odaajánl valamit, hogy azt kénye kedve szerént használja, vagy fogadja el. A vendéget székkel, étellel, itallal kínálni, vagy a vendégnek széket, ételt, italt kínálni; de az első kifejezés divatozóbb. Megkínálni. Valakit pénzzel, szabad szállással megkínálni. Nem kell engem kínálni, magamtól is hozzá nyúlok én. A fáradt utast pohár borral megkínálni. Néha széles ért. am. ajánlva dicsér, hogy eladjon valamit vagy túladjon valamin. A kalmár áruit kínálja a vásárlóknak. Borait mindenkinek kínálja. Olcsó, jutányos áron kínálni valamit. Leányát feleségül kínálni. A törvénykezésben, újabb korban szabatosságra vergődött ezen kifejezés: esküt kínálni az ellenfélnek vagy esküvel megkínálni valakit am. bizonyítékok teljes vagy némi hiányában az ellenfelet felszólítni, hogy tegye le az esküt saját állitása mellett, s akkor a kínáló elismerendi az esküvő igazságát. Másként: esküt átengedni. Különbözik: esküt ajánlani, mely azt teszi, hogy a fél maga igéri, hogy az esküt leteszi, ha az ellenfél beelegyezik, vagy a biró odaitéli. Az esküt visszakínálni pedig azt jelenti, hogy az, kinek az eskü elsőbben kínáltatott, ezt nem fogadja el, hanem a felszólitónak engedi vissza, hogy ez tegye le a hitelt. Innen a háromféle eskü, a) kínált, b) ajánlott, c) visszakínált eskü.