, (ki-nézés) ösz. fn. 1) Cselekvés, midőn valahonnan kifelé nézünk. Gyakori kinézés az ablakon. 2) Nézés végetti kimenés. 3) Kilátás; l. ezt. 4) Használtatik németesen e helyett: szín, külső, forma. Kinézése nem rosz, am. a szine, külseje nem rosz, nincs rosz színben.