v. ~MOZDIT, (ki-mozdít) ösz. áth. Mozdítva kinyom, kitol, vagy kihúz, kivon helyéből valamit vagy valakit. Rúdnál fogva tolni, s kimozdítani a kocsit a kapuszín alól. A városból néhány csapat katonát kimozdítani. A megsülyedt szekeret tíz ökör nem bírja kimozdítani a sárból. Oly erős lábon áll, hogy helyéből kimozdítani lehetetlen. Átv. ért. valakit szándékából, határozatából, akaratából mintegy kiüt, s reá vesz, hogy hagyjon fel velök. V. ö. MOZDÍT.