, (ki-nő) ösz. önh. 1) Nőve kibújuk, kitünik valahonnan, kisarjadzik, kihajt. A lebotolt fűz derekából sűrűen kinőnek az ágak. A levágott fa tövéből szép hajtások nőttek ki. Leesett körme újra kinőtt. 2) Hibásan nő, azaz termete idomtalanná alakúl. A gyönge alkotásu ifjak és leányok könnyen kinőnek. A sok ülésben kinőtt. 3) Növés által bizonyos állapotból kijön. Kinőni a gyermekkorból. Kinőni a bábuzásból. 4) Növés miatt előbbi ruhájába nem fér. A fiú egy év alatt minden öltönyéből kinőtt. V. ö. NŐ, ige.