, (ki-mered) ösz. önh. Meredve kinyomúl, kidőled. Mondják leginkább a szemekről, midőn megfeszített nézés, vigyázás vagy erőködésben gödreikből rendkivül kidudorodnak, vagy, mint mondani szokás, midőn merően néznek. Úgy nézett, hogy szinte kimeredtek a szemei. V. ö. MERED.