, KIMÉLETLEN, (kéj-me-el-et-len) mn. tt. kíméletlen-t, tb. ~ék. Kímélet nélkül levő, azaz gyöngédtelen, mások iránt hajlamot, engedékenységet nem mutató, mások kedvét, kényét akadályozó, zavaró, ennél fogva nyers, durva, goromba magaviseletű mások irányában. Mint úr kíméletlen a cselédei, mint apa a gyermekei, mint tisztviselő tiszttársai iránt. Kíméletlen bánás, beszéd, itélet, nyilatkozat. A barmokat kíméletlen csigázással rontani. Átv. ért. holmi dolgokkal pazarolva, vesztegetve, rongálva bán. Kíméletlen kézzel kidobni a pénzt. Kíméletlen hányásvetés által rongálni a ruhákat. V. ö. KÍMÉl. Határozóként am. kiméletlenül.