, (ki-mar) ösz. áth. 1) Fogakkal marva kiszakaszt, kitép valamit. A farkas kimart a ló marjából egy darabot. 2) Marva, azaz fogakkal harapdálva kiűz, kikerget valahonnan valamely állatot. A házi ebek kimarják a szomszéd disznait. 3) Átv. ért. mondják emberről, ki harapós eb vagy farkas módjára addig sérteget, bántogat, rágalmaz, gyötör valakit, mig bizonyos körből, testületből, helyből nem távozik. Az irigykedő vetélytársak kimarták őt a hivatalból. Képes, de bántó nyelvbe való kifejezés. V. ö. MAR.