, (törökül kile, és persául kila szintén gabonamérő; meg van a lengyel nyelvben is; finnül: kielo; Heyse szerént Slavoniában is kila, Smyrnában pedig killo). fn. tt. kilát. Mérő edény, vagyis ürmérték, száraz áruk, nevezetesen gabona, gyümölcs, mész stb. számára, mely két (némely tájakon, például Nógrád megyében egy) pozsonyi mérőt foglal magában. Mátyusföldén: szapu, vagy szabatosabban: sarlai szapu. Tisza vidékén: köböl, harmadszemélyi birtokraggal: köble, pl. a búza köble, az árpa, kukoricza köble, mely közel jár a kila v. kile szóhoz.