, (ki-lövel) ösz. 1) áth. Lőve, azaz erős taszitással, bizonyos irányban kinyom, kirug, kiszorít valamit. Puskából, ágyuból golyókat, fecskendőből vizet kilövelni. Átv. ért. mondják fényes testről, jelesen a napról, midőn sugarait csoda sebességgel kiterjeszti. 2) Használják önhatólag is tárgyesetes név nélkül, s am. sebesen kiömlik, kíszáll; de ekkor inkább: kilövellik és közép ige. A nap sugarai kilövelnek (kilövellenek). V. ö. LÖVEL.