v. ~MERIT, (ki-merít) ösz. áth. Merítve kivesz, kihúz bizonyos öblös eszközzel valamely nedvet, vagy más testet is, melyet merni lehet. A kútból kimeríteni a fenékig a vizet. Átv. ért. a testi vagy szellemi erőt annyira felhasználja, hogy szintén kifogy belőle. A sok járás, nehéz munka, betegség, kimeríti az emberi erőt. Minden jogtudományát kimerítette, még sem nyerhette meg a pert. Szintén átv. ért. am. elfogyaszt, üressé tesz valamit. Kimeríteni a kincstárt. V. ö. MERÍT.