, (ki-derít) ösz. áth. 1) Tulajd. ért az eget ködtől, felhőktől megtisztítván, derültté teszi. Az északi szelek eső után kiderítik az eget. 2) Átv. ért. a kedélytől elűzi a bút, bánatot, haragot, félelmet, s helyettök vidámságot, örömet, engesztelést, reményt hoz elé. Kideríteni a szomorú kedélyeket. Biztatással, jó reménynyel kideríteni a csüggedt sziveket. V. ö. DERÍT. 3) Átv. ért. homályos dolgokról, titokról levonja a fátyolt, s azokat világosságra hozza.