, (ki-húz) ösz. áth. 1) Valamit tövéből, gyökeréből, szilárd helyzetéből maga felé vonva kimozdít, kivesz. Kihúzni a fogat. Kihúzni a karókat, fiatal fákat. A falból, fából kihúzni a szegeket. Kihúzni a dögöt a gyepre. Kihúzni a szekeret a félszerből, sárból. Kihúzni a palaczk dugaszát. Menyhal helyett sokszor kígyót húzunk ki. (Km.) 2) Valamit hosszabbra kinyújt. Kihúzni az öszvezsugorodott szövetet, ruhát. Kihúzni a bőrt. 3) Valamit a többi közől húzva kivesz. A kazalból kihúzni egy marok szénát. Katonaállitáskor feketét húzni ki. 4) Átv. ért. valamit addig folytat, míg végét nem éri, s ki nem fogy belőle. Egyetlen szónak fejtegetésével több órát kihúzni. Egész éjet tánczolva kihúzni. Ha eddig kihúztam, most már nem tágítok. Nehéz itt a szolgának egy hónapot is kihúzni. V. ö. HÚZ.