v. ~LEHELL, (ki-lehel v. ki-lehell) ösz. önh. és áth. Tárgyesetes névvel am. lehelve kinyom belsejéből valamit. Kilehelni a belső hőséget. Büdös, nehéz szagot lehel ki. Az ember kileheli a lelkét (meghal), az oktalan állat kileheli a páráját. V. ö. LEHEL.