, (ki-kopik) ösz. k. Betüszerénti szoros ért. kopjából, azaz kopácsából, héjából, takarójából kifordúl, kiesik. Kikopik az érett dió, mogyoró. Szélesb. ért. valaminek fölszine, külseje kivásik, kidörgölődzik. Könyökön, térden leghamarabb kikopik a ruha. Kikopott a csizma talpa. Átv. ért. valamiből kifogy, kimarad, magára marad. Kikopott mindenéből. Hivatalából kikopott.