, (ki-küld) ösz. áth. 1) Valakinek meghagyja, megparancsolja, hogy menjen ki. A gyermekeket kiküldeni az udvarra. A cselédeket kiküldeni a rétre, szántóföldre. A tanuló ifjakat kiküldeni a külföldre. 2) Valakinek hivatalosan meghagyja, hogy bizonyos ügyben intézkedés végett menjen ki, vagy járjon el. A becsűsöket kiküldeni a hely szinére. Választmányt küldeni ki valamely dolognak megvizsgálására. V. ö. KÜLD.