, (ki-kiált) ösz. önh. és áth. 1) Belülről kifelé kiált. A szobádból kikiáltani az udvarra. Kikiáltani az ablakon. 2) Áth. valamit szóval kihirdet. Árveréskor kikiáltani az árúk becsét, fölebb vert, és megállapított árát. Az új rendeleteket kikiáltani. 3) Valakit kiáltva kihí, vagy kiválaszt. Kikiáltani a jól játszott szinészt. Valakit birónak kikiáltani. Hunyady Mátyást negyven ezer vitéz kikiáltotta királynak. V. ö. KIÁLT.