, (ki-kezdés) ösz. fn. 1) Cselekvés, midőn valamit kikezdünk. 2) Írott eléadásban valamely egyes mondatnak új sorra kezdése. Továbbá maga ezen új sorral kezdett mondat, pl. b. Eötvös Józsefnél: "Ki fogja tagadni, hogy a növény kifejlése a föld termékenységén kivül még mástól is függ, s hogy ahhoz meleg és világosság szintoly szükségesek, ámbár a módot, melyen e tényezők a növény kifejlésére hatnak, kimutatni képesek nem vagyunk?"
"Hasonló befolyást, minőt a meleg és világosság a növényre, gyakorolnak egyes eszmék az emberre." (Gondolatok).
Ez utóbbi mondat új kezdő sorral iratván ,kikezdés-nek hívatik.