, (ki-kámpicsorodik) ösz. k. Mondják kizárólag a nyelvről és szájról, midőn valamely nehéz kiejtésü szóban megakad, s erőködve ideoda rángatódzik, s mintegy kigörbed. Némely öszvehalmozott mássalhangzója német és tót szók kiejtésében kikámpicsorodik a magyar ember nyelve. Mondják a száj által gúnyolóról is, midőn valakit ajkainak rángatásaival, vagy nyelvének kigörbítésével csúfol, azaz, mint tul a Dunán mondják, kikámpol valakit. V. ö. KÁMPOL, KÁMPICSORODIK.