, (ki-játszik) ösz. k. Tárgyesetes névvel 1) Valamit kártya- vagy sorsjáték által nyereményül kitesz. Pipát, lovat, házat, urodalmat kijátszani. 2) A kártyázásban valamely egyes kártyát elsőt ad ki, melyre a játszótárs vagy játszótársak a szabályok szerént a magukét ráadják. 3) Átv. ért. valakinek terveit, szándékát csellel, fondorkodva, furfangosan stb. megsemmisíti, hiusitja, különösen oly módon, mely által a vesztett fél nevetség tárgyává leszen. Engem ugyan kijátszottak. V. ö. JÁTSZIK.