, (ki-irt) ösz. áth. Szoros ért. valamit kimetsz, kivág. Kiirtani a búza közől a rozsot, azaz midőn fejét kihányta, azt lemetszeni. Kiirtani az erdőt. Kiirtani a nádat, bozótot. Szélesb ért. valamit állati, vagy növényi életétől fosztva kiöl, kipusztít. Kiírtani a kártékony vadakat, férgeket. Fegyverrel kiirtani valamely város lakosait. Kiirtani a gazt, gyomot. Átv. ért. a szellemnek bizonyos müködéseit, az akaratnak jó vagy gonosz hajlamait erőszakkal megsemmisíti, tehetetlenekké teszi. Kiirtani a szabad szellemet, tudományosságot, müvészetet. Kiirtani a bűnt. Kiirtani a vallást, és törvények iránti kegyeletet. V. ö. IRT.