, (ki-hág) ösz. önh. Tulajd. ért. lábait valamely korláton, keritésen fölemelve kilép, minthogy hágni szoros ért. am magasra menni, lépni. Kihágni a fördőkádból. A ló kihágott a hámistrángból. Kihágni a kocsiból. Alacson kerítésen kihágni a kertből. Átv. ért. az erkölcsiség, vagy fegyelem korlátai közől kilép, azaz erkölcstelen, tilos tetteket követ el. Ezen értelemben viszonynév nélkül használtatik rendesen. Kihág, kihágott. Az ifjak, ha nincs rájok ügyelet, hamar kihágnak. V. ö. KIHÁGÁS.