, (ki-gázol) ösz. önh. 1) Tulajd. ért. vízből, sárból, vagy gyom, sürü fű, vetés, s általán a menést akadályozó növények közől kimegy, kivergődik. Kigázolni a mocsárból, tóból. Kigázolni a hinárból. V. ö. GÁZOl. 2) Átv. ért. bizonyos akadékok, nehézségek, bajok, viszontagságok közől némi küzdelemmel, bajjal kimenekszik, kiszabadúl. Alig birtam a sokaság közől kigázolni. Kigázolt az adósságból. V. ö. GÁZOL.