, (ki-fut) ösz. önh. 1) Futva kimegy, eltávozik valahonnan. A gyermekek kifutnak a szobából, házból. Kifutni az utczára. 2) Átv. ért. a forrásban levő nedv az edényből kifoly. Kifutott a leves, a kása. 3) Átv. ért. és határozott alakú harmadik személyben: kifutja, kifutotta stb. am. olyan mennyiségben van, volt stb. mely épen elég, pl. kifutja töltögetéskor a bor, ha mindenkinek jut. 3) Átv. ért. szemről mondva am. kifoly. Hogy a szemed fusson ki. (Átok). 4) Áthatólag valamely pályafutást bevégezni. Lóversenyzéskor egyik ló nem futotta ki a pályát.