v. KÍGYÓNYELVÜFŰ, (kígyó-nyelv-fű v. kígyó-nyelvü-fű) ösz. fn. 1) Némelyek szerént a lopvanőszők seregéhez, különösebben a harasztok rendéhez tartozó növény; termése kétoldalu czikkelyes fűzér, sok apró tokocskákból; tokjai derékon nyílók, porszem magvúk. (Ophioglossum). 2) Némely vidékeken az útifűvek neméhez tartozó faj; másként: csipkés útifű, melynek levelei széles láncsásak, hárominúk, kevéssé fogasak vagy csipkések, szőrösek; tőkocsánya szögletes vagy barázdás, füzérje hosszú, szőrös. (Plantago lusitanica). Diószeginél azon különbséget találjuk, hogy amaz: ,kigyónyelvfű-nek az utóbbi pedig ,kigyónyelvűfű-nek van irva.