, (ki-hull) ösz. önh. Hullva kiesik valahonnan. Minthogy a hull szorosan véve gyűige, azaz többeknek esését jelenti: innen kihull szoros ért. am. többes számmal kiesik. Kihullott a foga, am, több foga kiesett. Kihullott az alma a kosárból, am. több alma kiesett belőle. Kihullott a pénz a zsebéből. am. több darab pénz esett ki. Kihullott a haja, szőre, serénye. E szónak gyakoriságát mutatja ma a kettős l, miszerént hull = húl-ol s gyöke húl egy a múl igével, mely eredetileg am, megy, távozik, pl. múl-ik az idő. V. ö. HULL.