, (ki-hal) ösz. önh. Halva, azaz halál által kimúlik, kivesz. Szüléim, rokonaim mind kihaltak. Az epemirigyben egész családok kihaltak. Átv. ért. kihalt v. kiholt belőle a lélek, elevenség, vidámság, jó kedv.
"Kiholt a jámborság és a hűség bennünk."
Zrínyi.
V. ö. HAL, ige.