, (ki-hallgat) ösz. áth. 1) Addig hallgat, míg valaki el nem mondja kérelmét, panaszát, véleményét, szóval mondani valóját. Kihallgatni a folyamodókat, peresfeleket, vádlottakat, tanúkat. Kihallgatni a tulsó oldal szónokait. Kérem, legalább hallgasson ki. Oly türelmetlen, hogy ki sem birja hallgatni az embert. A tanár kihallgatja a tanulókat, a tanulóknak feladott leczkéket. A gyóntató atya kihallgatja a gyónó hiveket, a bűnöket. 2) Az egymással beszélőket alattomban hallgatja. A cseléd kulcslikon kihallgatá, mit beszélt az ura, és asszonya. A kémek szeretik kihallgatni a gyanuba vett polgárokat.