, v. ~KERIT, (ki-kerít) ösz. áth. 1) Tulajd. ért. valamit köralakban, kerekdeden kimetsz, kivág. Kikeríteni a sült lúdnak, megölt disznónak czombját. Kikeríteni a kenyérből egy darabot. Kikerekíteni a sajtár fenekét. 2) Átv. ért. valamit keresve vagy szorgalom által kiteremt, eléállít. Akárhogy, de ki kell kerítenem száz forintot. Béremből ki nem keríthetek egy köpenyre valót.