, (ki-hajol) ösz. önh. Szorosan véve am. öntudatosan, saját akaratából bizonyos vonalon kivül görbed ki testének egy része. Kihajol az ember az ablakból, kocsiból. Kihajolni a hidnak karfáin. Ellenben, kihajlik valami, nem öntudatosan, nem akarva, hanem mintegy külerőnél fogva, vagy ösztönszerüleg. Az alvónak feje kihajlik az ágyból. A teher alatt kihajlik a térd.