, (ki-forgat) ösz. áth. és gyakor. 1) Eszközli, hogy valami forogva kimenjen, kimozduljon helyéből, rendes állásából, s ez értelemben rokonai: kigörget, kihenterget, kihömbörget. Kiforgatni a hordót az udvarra, az utczára. 2) Szélesb ért. valamit ideoda mozgatva rendes helyzetéből kivesz. Kiforgatni a ládába lerakott holmikat. Kiforgatni az ágynemüeket. A nyavalyatörős kiforgatja szemeit. 3) Bizonyos öblös testeket, tárgyakat úgy forgat, hogy belsejük kifelé álljon. Kiforgatni a lábravalókat. 4) Átv. ért. valakit bizonyos vagyonából kifoszt, vagy azon támokokat, melyekkel véleményét, vitatkozását, mintegy beburkolta, alapjaikból kiveti. A hitelezők mindenéből kiforgatták. Az alperes ügyvéde a felperesét minden vádjaiból kiforgatta.