, (ki-facsar) ösz. áth. Eredetileg am. kicsafar, azaz kicsavar, (valamit gyökeik is facs és csav egyezők); a szokás szentesítette azon különbséggel, hogy facsarni tulajd. ért. jelen csupán valamely nedves testet csavarni, s kifacsarni am. valamely testből a benne levő nedvet csavarva tekerve kiszorítani, kinyomni; ellenben csavarni és kicsavarni szélesebb értelemben jelent akármily hajlékony, rugalmas testet tekerés által összébb szorítani vagy csavarva kivenni, kihúzni. Kifacsarni a szivacsból a vizet. Kifacsarni a czitrom levél. Kicsavarni tövéből a fiatal fát. Kicsavarni valakinek kezéből a botot. V. ö. FACSAR, CSAVAR. Átv. ért. valakitől erőszakosan kinyer, kikap, kivesz valamit. Valakinek utósó fillérét kifacsarni.