, v. ~ELÉGIT, (ki-elégít) ösz. áth. Általán, valakinek annyit ad, amennyit az igényel, követel vagy vár. Különösen 1) Az illető, kötelezett járandóságot kiadja. Kielégíteni a munkásokat, szolgákat, azaz béröket kifizetni. Kielégíteni a hitelezőket, am. az adósságokat lefizetni. "És én kielégitém őket az lhó (ló) árából és hozzám vím (vivém) az lovath." Levél 1559-ből. (Szalay Á. 400 magy. l.). 2) Mások kérelméhez, várakozásához képest eleget ad. Kielégíteni a kéregetőket, koldúsokat. Kielégíteni a vendégeket. Kielégíteni a köz várakozást.